Rozmaring

A rozmaring a zöldfűszerek között a második számú kedvencem. Elbódít csodálatos aromájával, amikor végigsimítom a leveleit. Dalmáciában a teraszunkon a kőkaspóban nőtt egy csodás rozmaringbokor, így amikor bárányt sütöttünk csak le kellett belőle vágni egy ágat, és a mélyzöld levélkékkel már fűszerezhettük is az ételt. A mi rozmaring tövünket tavaly óta nevelem féltő gonddal, áttelelt, majd újra kihajtott és immár fás szárúan növekszik a teraszunkon. Tapasztalatom szerint, bár származása szerimt melegigényes, nagyon szereti az esőt is. Az idei rendkívül esős májusban a rozmaringom virult igazán.

A fűszernövények nagy részéhez hasonlóan, a rozmaring is a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában őshonos, ahol még most is vadon él.

Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény, az ókori görögök szerint serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. Később a szerelmesek hűségének a jelképe lett, s mint a hűség és a tisztaság jelképe, a mai napig az esküvői asztalok gyakori dísze.

Rendkívül jól illik a sült húsokhoz, főleg a báránysülthöz, de a tepsis burgonya és a sajtételek méltó kísérője is.