Oldalak

2010. május 26., szerda

A biokert

A biokert - ami manapság csak alternatívaként van jelen a zöldség és gyümölcs-termesztésben még 40-50 évvel ezelőtt is azonos volt a parasztkerttel, a háztájival, melynek az volt a szerepe, hogy ellássa a család egész évi szükségletét. A bio, az organikus és a környezetbarát kifejezések ismeretlenek voltak abban az időben, megfelelőjük a természetes volt, az a természetesség, ahogy a termelés során a kertben alkalmazták a növények megfigyeléséből adódó tapasztalataikat. Vegyeskultúra, vetésforgó, párosítás, komposztálás, vagyis a mai biokertészet alapvető fogalmai mind-mind a parasztkertek mintájából erednek, és a mai ön- és környezettudatos kertésznek átvitt értelemben csak ki kell nyújtania a kezét értük, és elő kell vennie a több évszázados tudást.
Gyerekkorom emléke elevenedik meg bennem, nagyszüleim példáját követem, amikor én is a biokertészkedést választom. A mi biokertünk igencsak kicsi, de a kerti év során sok fajta és hónapról hónapra mindig más zamatos zöldséggel lát el bennünket. Alig tudok jobbat és finomabbat elképzelni, mint ha a saját termésünk kerül az asztalunkra. Ropogósan, frissen, utánozhatatlan aromával.
Lássuk hát, milyen tudást örököltünk nagyszüleinktől, hogy lehet nekünk is biokertünk?

Vegyeskultúra

A jól bevált, hagyományos paraszkertekből kifejlődött biokert képét a növények sokfélesége jellemzi - írja Marie-Luise Kreuter.

Mivel a parasztkerteknek az egész családot kellett ellátniuk, elődeink a veteményes minél nagyobb részét, és minél hosszabb ideig hasznosították. Korai zöldségfélékkel vetették be, ahogy felmelegedett a föld tél után, és ahogy beérett egy fajta, azonnal bevetették egy hasonló tápanyagigényűvel, hogy ne legyen parlagon egy sor sem. Így tudtak változatosan termelni egészen késő őszig.
A vegyeskultúrát azonban nemcsak a minél többféle termés előnye miatt alkalmazták, hanem az évszázadok óta továbbadott megfigyelés miatt is, vagyis hogy egyes kultúrnövények kifejezetten jó hatással vannak egymásra, és jobban fejlődnek, sőt megvédik egymást, ha szomszédként, egyszerre növekednek. Ezért aztán a mintaként szolgáló parasztkertekben ezeket a jó szomszédságokat mindig is segítőként alkalmazták, ahol együtt nőtt zöldfűszer és virág a zöldségekkel, egymást erősítve.
Ha van veteményesünk, főleg, ha kisebb területű, és mi is minél több féle termést szeretnénk szüretelni, a vegyeskultúra a legjobb eredményt kínálja. Sok kertészeti oldal foglalkozik a részletes bemutatásával, ahol részletesen ismertetik a lényegét. Olvass tovább...

Jó szomszédság a biokertben

Amikor elkezdtem a biokertészettel - azon belül is a kedvező párosításokkal -foglalkozni, és bújtam a könyveket, hogy minél többet tudjak meg a jó szomszédságban fejlődő kultúrákról, gyermeki örömmel fedeztem fel - na igen, újszülöttnek minden vicc új -, hogy az egymást segítő és védő növénypárosítások ételeinkben is sikeres párt alkotnak. Kertészkedő elődeink tehát úgy gondolták, ha a kertben egymásra talál két fajta, kipróbálják a konyhában is.
Nézzünk hát a teljesség igénye nélkül párat.

  • a burgonya és a káposzta jobb ízű lesz, ha köményt nevelünk mellette
    és milyen finom is a tepsiben sült krumpli köménymaggal megszórva,
    a káposztás ételek pedig könnyebben emészthetőek, ha köménnyel fűszerezzük

  • az uborka és a tök kártevőit elriasztja a mellé vetett kapor
    a kovászos és a csemegeuborka elképzelhetetlen kapor nélkül
    a tökfőzelék a friss kaportól lesz igazi tavaszi fogás

  • a paradicsom szebben fejlődik, ha bazsalikomot ültetünk mellé
    és valóban, minden paradicsomos étel ízét kiemeli a friss bazsalikom,
    a mozzarella capresében pedig önálló étellé lépnek elő
Kisérletezzünk hát bátran kertben és konyhában, hiszen a főzés is alapvetően improvizációs műfaj.

2010. május 16., vasárnap

Eper a május királynője

Csodálatos gyümölcs az eper, színével és aromájával különleges helyet foglal el a gasztronómiában, azáltal, hogy minden menüsort egyedivé, elegánssá tesz. Egy pohár jéghideg száraz pezsgőbe merítve kiteljesedik a zamata, nagyon finom aperitifnek is. A kertből frissen szedett eper ízét úgy élvezhetjük a leginkább, ha megszórjuk egy kis porcukorral, és néhány mentalevéllel behűtve tálaljuk, de számtalan mennyei desszertet is készíthetünk belőle.  Az eper értékét csodás színe, rendkívül aromás, lédús íze, fenséges illata mellett gazdag vitamin- és ásvnyianyag-tartalma adja. Ez nagyon fontos tavasszal, amikor vitamin-háztartásunk kiürült. Már napi 15 dkg eper elfogyasztása fedezi egy felnőtt napi C-vitamin-szükségletét.

Eperhab kehelyben

Hozzávalók
fél kg friss eper
20 dkg porcukor
2 teáskanál házi vaníláscukor
5 tojás fehérje
díszítésnek pár egész eperszem
és néhány friss citromfű levél
Elkészítés
Az epret jól megmossuk, és feldaraboljuk. A tojásfehérjékkel és a cukorral együtt turmix vagy robotgépbe tesszük. Rászórjuk a házi vaníliáscukrot is, aminek készítése nagyon egyszerű és mindenkinek ajánlom. Ehhez egy zárható üvegbe cukrot öntünk és beleszúrunk egy hosszában bevágott bourbon vaníliarudat.  Pár nap alatt átveszi a cukor a vanília fenséges aromáját, és sokkal intenzívebb lesz, mint a zacskós vaníliáscukor.  A hozzávalókat kemény habbá dolgozzuk és üvegkehelybe adagolva jégbehűtjük. A tetejét eperdarabkákkal és citromfű levélkékkel díszítjük.

Eperdzsem

Néhány évtized alatt teljesen elszoktunk attól, hogy befőzzünk, pedig ez a legjobb módja ha tartósítószermentesen szeretnénk élvezni a kert ajándékait hosszabb időn keresztül. Édesanyám minden évben tett el eperdzsemet, és ez teljesen természetes volt, pedig városban laktunk és dolgozó nő volt. Ha nincs sok helyünk az üvegek tárolására, kisebb mennyiséget dolgozzunk fel, kevesebb munkával is jár, és egy finom vajas kaláccsal isteni lesz reggelire.
Hozzávalók
3 kg aprószemű érett eper
2 kg kristálycukor
1 teáskanál citromsav
Elkészítés
Az eperszemeket lecsumázzuk, kiválogatjuk, csak egészséges gyümölcsöt főzzünk be. Langyos vízben jól megmossuk, szűrőkanálon lecsepegtetjük, de nem daraboljuk fel, mert nagyon finom, amikor a dzsemben egész eperdarabok is vannak. Nagyméretű lábosban soronként megszórjuk kristálycukorral és lefedjük. Egy óra múlva levet ereszt. Rászórjuk a citromsavat és erős tűzön kevergetve addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik, ez kb. 40-50 percig tart. Amikor mézszerűen folyik le a kanálról, üvegekbe töltjük, még forrón lekötjük és száraz gőzben hagyjuk 24 órán keresztül. Ha felbontottunk egy üveget, tároljuk hűtőben, így biztosan eláll, úgyis meglepően hamar elfogy majd.

Május

A május talán a legszebb tavaszi hónap sok színű virágpompájával.  Általában lágyabb, mint a szeszélyes április, és ez jó, mert sok tenni-valónk van a kertben.
Már örülhetünk az áprilisi vetés eredményének, szépen sorban fejlődnek a növények, és a fagyosszentek után már kiültethetjük az eddig féltett, hidegérzékeny palántákat is.
Én is folytatom az ültetést. Pár paradicsom palántát már áprilisban kiültettem, reménykedve abban, hogy nem lesz már fagy, hogy minél hamarabb szüretelhessünk. A többi palánta, melyek között van fürtös és sárga színű is azonban most kerül ki a végleges helyére. Ültetünk még padlizsánt és bazsalikomot is, amik itthon a balkonon várnak még a sorukra. 

2010. május 15., szombat

Spenót, a zöldbomba

A spenót gyerekkorom kedvenc főzeléke volt. Talán meglepő a megállapítás, mert nem sok gyerek szereti, de nagymamám egy ügyes trükkel ezt is elérte. Mindig sütött hozzá ugyanis egyfajta krumplilángost, amit pofézninak hívtunk, és miközben az ízletes tallérokat a krémes spenótba mártogattam, egykettőre elfogyott a főzelék is. Mindenkinek ajánlom, mert a gyerekeimnél is bevált, mai napig, immár felnőttként is nagyon szeretik.
Idén sok spenótot vetettem, mert a vegyeskultúrában nagyon jó hatással van a szomszédjaira, minden kultúrnövény szereti. Magas a vas, a kálium és a C vitamin tartalma, és ha sokat eszünk belőle, erősek leszünk, mint Popeye!

Spenótos quiche

A quiche a franciák egyik szenzációs találmánya! Világhírű a quiche lorrainne lett, de tényleg csak a fantáziánk szab határt a lehetséges variációknak.
Ha az alaptésztából dupla mennyiséget készítünk, egy adagot nyugodtan lefagyaszthatunk belőle, és amikor kedvünk támad mondjuk egy spenótos quiche-re, akár egy fél óra alatt kész is lehet.
Quiche tészta
20 dkg liszt
10 dkg hideg vaj
1 egész tojás
4-5 evőkanál jéghideg víz
só és bors
A lisztet egy edénybe tesszük, és nagylyukú reszelőn ráreszeljük a hideg vajat, majd gyorsan a tenyerünk között összemorzsoljuk. Az egész tojást összekeverjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, és a morzsás vajas liszthez öntjük. Összegyúrjuk, és egy folpackba tekerve legalább egy fél órát a hűtőben pihentetjük. Ezután a tésztát fél centisre nyújtjuk, és kibélelünk vele egy hullámos szélű kerek, kivajazott tortaformát. A formát a tésztával a mélyhűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a tölteléket. A tészta ugyanis akkor lesz omlós, ha hideg marad az előkészítés során. A fagyasztóból egyenesen az előmelegített sütőbe tesszük, és vakra sütjük, ami azt jelenti, hogy kb. 10 perc alatt elősütjük, hogy a töltelék ne áztassa el. A quiche receptek általában babot vagy rizst ajánlanak nehezékként az elősütéshez. Én nem bonyolítom ezzel az életemet, csak megszúrkálom villával a tésztát sütés előtt, és ahol mégis felpúposodik, ott egyszerűen lenyomkodom a kezemmel.
Töltelék
3 marék friss leveles spenót
egy gerezd fokhagyma
kevés vaj
tengeri só
frisssen őrölt feketebors
kevés liszt
1,5 dl főzőtejszín
15 dkg zamatos sajt (pl. kecske vagy gruyere)
A megmosott és lecsepegtetett spenótot - ehhez a recepthez semmiképpen ne használjunk mirelit spenótot - vajon pár perc alatt megpároljuk, közben hozzáadunk egy gerezd zúzott fokhagymát, sózzuk és borsozzuk, megszórjuk egy hintésnyi liszttel, felöntjuk a tejszínnel és besűrítjük. A tölteléket a félig sült tésztára öntjük, a tetejére morzsoljuk a sajtot, és aranybarnára sütjük.

Spenótos, ricottás palacsinta mascarponés öntettel

Egy kedves fórumos társamtól kaptam ezt a receptet, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók
sós palacsinta
ricotta
friss, leveles spenót
fokhagyma
tengeri só
frissen őrölt színes bors

egy doboz mascarpone
egy-másfél dl tejszín
kevés natúr sűrített paradicsom
dióbél
Elkészítés
A töltelékhez a spenótot vajon addig dinszteljük, amíg összeesik, közben zúzott fokhagymával, őrölt színes borssal és sóval ízesítjük, és elkeverjük a ricottával. Ha kell, kevés mascarponéval krémesítjük.
Az öntethez a mascarponét összefőzzük a tejszínnel és leheletnyi sűrített paradicsommal, épp csak annyival, hogy gusztusos, rózsaszínes színt kapjon.
A sós palacsintákat megtöltjük a töltelékkel, háromszögletűre hajtjuk, és leöntjük a mascarponés öntettel. A tetejét vágott-pirított dióval díszítjük.

Spenót poféznivel, ahogy nagymamám készítette

Hozzávalók
leveles vagy mélyhűtött spenót
fél liter tej
2 gerezd fokhagyma
tengeri só
frissen őrölt bors
kevés olaj
kevés liszt

2 db nagyobb krumpli
liszt
tengeri só
a sütéshez olaj
Elkészítés
A spenótból ízlés szerint elkészítjük a főzeléket.
Én így készítem: a spenótot olajon megdinsztelem, hozzáadom az összenyomott fokhagymát és sózom, borsozom. Ha friss spenótból főzzük, akkor ennél a fázisnál össze kell turmixolni. A krémet felengedjük tejjel, még krémesebb lesz, ha a tejet egy kis tejszínnel is dúsítjuk, és fedő alatt készrefőzzük. Közben az olajjal és a liszttel őzbarna rántást készítünk és ezzel sűrítjük be a spenótot.
A poféznihez megfőzzük a megtisztított krumplit, ha langyosra hűlt, krumplinyomóval összenyomjuk és kicsit utánasózzuk. Annyi lisztet adunk hozzá, amennyit felvesz a krumpli, hogy lágy tésztát tudjunk gyúrni belőle. A tésztát kb. ½ centisre kinyújtjuk, és kerek kb. 5 centi átmérőjű kiszúróval szaggatjuk ki. A tésztakorongokat  bő olajban kisütjük.

2010. május 11., kedd

Kertünk

A kertünk a Balaton déli partján fekszik, a családi nyaralót öleli körül, és valami kedves kuszaság és bujaság jellemzi, sokkal inkább angolkert jellegű, mint francia. A mértani szabályozottság távol áll tőle, mert ritkán avatkozunk bele a növények növekedésébe.
A kaputól a kerti út L alakban visz a házhoz, balra van a füves rész fagyallal körbevéve, nagyra nőtt ligetes nyírfáival, fűzfával, bokor- és futórózsával,  jobbra pedig - egymástól egy virágágyással elválasztva  - zöldelll a szőlőlugas és a biokert.  
A veteményesben nem használunk semmilyen vegyszert, szeretnénk megvalósítani az organikus termelést, mintát véve az egykori parasztkertekről, ahol a vegyeskultúra és a vetésforgó alkalmazásával segítették a növények fejlődését és a kártevők elriasztását. A későbbiekben sok szó lesz még mindkettőről, mert a biokertben igazi ászként működnek, alkalmazásuk szinte garantálja az öngyógyító veteményeskertet.
Ebben az évben későn indult a veteményesünk élete a késői tavasz miatt. Egy nyaralóban, ahol csak hétvégén tartózkodunk amúgy is nehézkesebb a vetés és az ültetés időzítése, hiszen kora tavasszal nem vagyunk ott mindig, hogy nedvesen tartsuk a kelésig a magok földjét. Mégis az eperágyás már szépen virágzik, a haszonkertben növekednek a paradicsompalánták, és a sok eső hatására kibújt a földből az elvetett zöldborsó, a hónaposretek, a spenót, a saláta és a sokféle zöldfűszer is. Ha a májusi eső tényleg aranyat ér, akkor bizony sok aranyunk lesz idén!

2010. május 9., vasárnap

Itt a sprágaszezon

Tavasszal alig várom, hogy megjelenjen a spárga, ez a fenséges zöldség, és bár termeszteni nem fogom, mert igen munkaigényes, minden elismerésem azoké, akik mégis megtermelik, mert nagyon-nagyon szeretem, így amikor szezonja van, többször is eszünk egy héten spárgát.
Én a fehéret szeretem jobban, vállalva azt is, hogy ellentében a zöldspárgával, bizony meg kell pucolni. Vegyünk nyugodtan vastagabbat, ha figyelünk arra. hogy friss, ropogós legyen, és nem repedezett, biztos, hogy nem lesz fás.
Régebben a spárga kifejezetten drága zöldség volt, manapság szerencsére pár száz forintért vehetünk egy köteggel, és élvezhetjük különleges ízét.
A zöldségek királyának is nevezett asparagusban található kálium, kálcium és foszfor, A, B1, B2 és C vitamin és 10 dkg főtt spárgában mindössze 13 kilókalória található. A két spárgás receptet ugyan nem tudom ajánlani fogyókúrázáshoz, viszont mindkettő mennyei fogás.


Spárga csőben sütve

Hozzávalók
1 köteg friss spárga, ízlés szerint fehér vagy zöld
levegőn szárított sonka (mint pl. serrano vagy prosutto)
tejszín
10 dkg Anikó sajt
friss zöldpetrezselyem
szerecsendió
tengeri só
Elkészítés

A spárgát az előző receptben írtak szerint megfőzzük, egészben hagyva körbetekerjük egy-egy szelet sonkával, és letesszük egy kis tepsi aljára. A tejszínt elkeverjük sóval, frissen reszelt szerecsendióval az apróra vágott petrezselyemmel, és ráöntjük a spárgára. Nagylyukú reszelőn a tetejére reszeljük az Anikó sajtot, és előmelegített sütőben addig sütjük, míg aranybarnára pirul.

Spárga újhagymával és zöldborsós jázmin rizzsel

Hozzávalók
1 köteg friss spárga, ízlés szerint fehér vagy zöld
1 köteg újhagyma
10 dkg zsenge zöldborsó megtisztítva
1 csésze jázminrizs
1,5 dl tejszín
parmezán sajt
vaj
cukor
tengeri só
Elkészítés
A megtisztított spárgát sós és kevés cukorral édesített, lobogó vízbe dobjuk 3 percre, majd szűrőkanállal kiszedjük. A főtt spárgát és az újhagymát is egyforma kb. 4 centis darabokra vágjuk, és egy serpenyőben vajon addig forgatjuk, amíg az újhagyma is megdinsztelődik. Felöntjük tejszínnel, és hagyjuk egy kicsit besűrűsödni, a tetejére parmezánt reszelünk, és a zöldborsós jázminrizzsel tálaljuk.

2010. május 8., szombat

Kerti emlékek

Milyen hatások értek életemben, milyen emlékek élnek bennem, amiért pár éve egyre határozottabban fordulok a természethez, egyre erősebb bennem a vágy a kertészkedés iránt?

Gyerekkoromban nem volt kertünk, de nyáron és téli szünetekben is sokszor voltam nagyszüleimnél, akik a Balaton mellett, Zamárdiban éltek.
A kertkaputól pirosan viruló rózsalugas vezetett le a házhoz, a nagyszoba ablaka előtt óriási  aranyágbokor ontotta virágait tavasszal, és a forró nyarakon a ház melletti diófa árnyékában hűsölhettünk a hintaágyon.
Ezek a nyarak észrevétlenül ültették el bennem a kerti élet ritmusát, a természet apró változásait napról-napra, és bár nem vettem részt a kerti munkákban, mert csak játszadoztam, amíg nagymama művelte a veteményeskertet, mégis belém ivódtak a színek, illatok és ízek, amiket a kert nyújtott - anélkül, hogy tudatában lettem volna. A baromfiudvar a ház mögött, a füstölő ínycsiklandó illata, a frissen leszedett zöldségekből főzött kerti zöldségleves szín- és íz-kavalkádja, a zamatosan habzó málnaszörp, télen disznóvágáskor a pörzsölés szaga mind vissza-visszatérő emlékek.
Szerencsésnek tartom magam, hogy megéltem, megtapasztaltam mindezt. Közvetlen közelről nézhettem, ahogy a magok kibújnak a földből, növények lesznek, majd teremnek, és a termés az asztalunkra kerül. Ugyanilyen természetességgel történt, hogy a tojást a tyúkok alól szedjük ki, a sárga pelyhes kiscsirke pedig felnő, és amikor eljön az ideje, nagymama levágja és aranyló húsleves és ropogós rántott csirke lesz belőle. Ahogy a disznóvágás után is nyilvánvaló következetességgel lógtak a kolbászok, hurkák és egyéb füstölnivaló húsok az akácfa füstjében, amik végül a kedvenc bablevesünket ízesítették. A gyümölcsfák annyi gyümölcsöt adtak, hogy egész évben ellátták a családot befőtt és lekvár formájában, a Kőhegyen nagypapa szőlője pedig minden évben megteremte a bort, a lehulló gyümölcsökből pedig aromás pálinka lett. Mindez generációkról generációkra öröklött szervezettséggel történt, ahogy az ember belesimulva a természetbe, és szinkronban az évszakok változásával megtermelte és kitenyésztette mindennapi ételét.

Másik nagyon fontos élményem egy könyvhöz kötődik. 16 éves korom körül olvastam Borsos Miklós szobrász feleségének B. Kéry Ilonának, Bubának Kertem című könyvét, ami a Tihanyi-félszigeten, Aszófőn zöldellő édenkertjük létrejöttéről szólt. Elvarázsolt az, ahogy a kötött, agyagos földből nekiláttak kertet varázsolni. Az épphogy csak alakuló kertet aztán szétszaggatta a II. Világháború, kezdhettek újra mindent elölről, hogy aztán hosszú évek figyelmes és odaadó munkájával csodás zöld oázist varázsoljanak, ami egy időben a környék művészeinek szeretett találkozóhelye lett. Nagyon sokszor elolvastam ezt a könyvet, csodálva nézegettem a színes képeket és Borsos Miklós pár vonalból álló, zseniális illusztrációit. Akkoriban nem gondoltam még arra, hogy én is kertészkedjek, mégis hihetetlenül vonzott a kert fejlődése, együtt örültem Bubával, ha szépen fejlődött egy virág az új helyén, és szomorkodtam vele, ha elverte a jég a kertet. Most visszagondolva sokat tanultam ebből a könyvből, ha nem is úgy, mint egy gyakorlati tanácsokat adó, kertészettel foglalkozó írásból, de a természethez való alázatos szeretetet mindenképpen.
Részlet a könyv utóhangjából:
"Miért is írtam meg ezt a könyvet?
…azért írtam, hogy a kert születése, szépsége és a ráfordított sok gond, munka ne szálljon el a semmibe. Ha majd egykor felveri a gaz, kiöregszenek fái, elhervadnak virágai, szétesnek kövei, és mindaz, ami kert volt, eltűnik az Idő homokja alatt, talán mégis marad belőle valami: halványodó emlék egy sárgult könyv lapjain. És talán megérint vele valakit, hogy ő is – mint én – egyszer megpróbáljon kertet teremteni, mert kertté tenni a sivatagot örök cél.
…az ég ott is, ahol Te vagy, éppen olyan kék és ragyogó a májusi reggeleken, s a friss tavaszi zápor is egyformán üdítő, s a lenyugvó nap – bárhol légy is – aranyával, bíborával egyformán búcsúzik. Csak meg kell állni, meg kell látni, meg kell pihenni, és át kell adni magadat kissé a csendnek, a magánynak. Minden levél, minden fűszál, minden madárdal a tiéd is. És minden nagy emberi élményt átélhetsz egy könyvvel a kezedben, egy hangszerrel szobád csendjében, vagy egy rózsaszál fölé hajolva.
Azt mondják, az öregszik, akinek már nem hoz újat a tavasz. Hát öregedhet a kertész, akinek nincs két olyan tavasza, amelyik egyforma volna?"

A harmadik meghatározó kert is a Balaton partján van – a Balaton tehát mindenképpen a második otthonom – és nem emlék, hanem a kézzelfogható valóság, azaz a Szemesen lévő családi nyaraló kertje, ahol pár éve kiolthatatlan lelkesedéssel próbálom megvalósítani vágyaimat és színtere a blog kertészeti bejegyzéseinek is.

Ahogy megérkezünk a városból és belépünk a kertkapun mintha lelassulna az idő, kisimulnak az idegek, és valami mély megelégedettség fog el – lehet, hogy ez a boldogság? Igen, azt hiszem, biztosan az!



2010. május 7., péntek

Terülj, terülj asztalkám a kertből

A kert és a gasztronómia összefonódik az életemmel és az ételemmel.
A kertben termett zöldségek, fűszerek és gyümölcsök megannyi variációt kínálnak az asztalunkra, hiszen ahogy sorban érnek be tavasztól kezdve a kerti év során, úgy változnak a lehetőségeink a finomabbnál finomabb ételek elkészítésére.
A sokasodó bejegyzések végigvezetnek majd egy kert életén, alakulásán kora tavasztól késő őszig, sok-sok zöldséges és gyümölcsös receptet is kínálva az éppen aktuális idénytermésekből.
Ez a blog tehát egy kertészeti kalendárium és gasztroutazás egyben a kert ajándékainak sokszínű és sokízű világába.
Mindenkit szeretettel várok, tartsatok velem!