Lecsó, az igazi Hungarikum

Ha feltennénk a kérdést külföldön élő honfitársainknak, hogy melyik az az étel, amit képtelenség az ottani alapanyagokból elkészíteni, azt hiszem a válasz egyértelmű lenne: a lecsó. Hogy miért? Mert a jó lecsóhoz magyar paradicsomra, paprikára és hagymára van szükség. Ezt pedig saját tapasztalatból is mondhatom, mert próbáltam a 80-as évek közepén Nyugat-Németországban a német barátaink kérésére lecsót főzni, de a szupermarketben csak színes, húsos paprika, halványpiros paradicsom és édeshagyma volt kapható... az eredmény pedig habár ízlett a barátainknak, nagyon távol állt a mi lecsónk közkedvelt ízéhez.

Minden évben alig várom már, hogy megfőzhessem az első lecsót, íme én így készítem.
Hozzávalók
1,5 kg paprika, a legjobb a bogyiszlói hozzá
4 db nagyobb érett paradicsom
1 nagyobb vagy 2 kisebb makói bronzos hagyma
1 szál parasztkolbász
1 vastag szelet füstölt mangalica szalonna
2 egész tanyasi tojás
fűszerpaprika
friss fehérkenyér
Elkészítés
A paprikát kicsumázzuk, ha nem szeretjük erősen, kivágjuk az erejét is, és felkarikázzuk, a paradicsomot felnégyeljük, a hagymát felvágjuk. A szalonnát felkockázva egy kis olajon üvegesre pároljuk, és rádobva a hagymát is, együtt dinszteljük. Kis idő múlva mehet hozzá a felkarikázott kolbász is, majd megszórjuk fűszerpaprikával, és rádobjuk a paprikakarikákat. Lefedve addig pároljuk, amíg a paprika összesik egy kicsit, ekkor adjuk hozzá a paradicsomnegyedeket. Ekkorra már csodás ínycsiklandozó illat terjeng a tűzhely körül. Fedő nélkül főzzük, amíg elfő a leve és a paradicsomos szaft besűrűsödik. Két felvert tojást keverünk bele és már tálalhatjuk is egy-egy szép szelet friss fehérkenyérrel, mert a lecsó azzal az igazi.

A mi paradicsomi kertünk

Veteményesünkben idén a paradicsom kapta a főszerepet. Már márciusban elvetettük a különböző fajták magjait, amik között volt fürtös, koktél, tojásalakú és sárga fürtös is. Ahogy kibújtak a magoncok, féltően gondoztuk őket, és időben szétpalántáztuk, hadd erősödjenek, és szétágazhasson a gyökerük is. Május elején pedig kiültettük őket a kertbe a tápanyaggal dúsított földbe, hogy érlelhessék zamatos termésüket. Megtámasztottuk őket karóval, hogy ne törhesse le a szárukat a vihar, és locsoltuk gyűjtött esővízzel a hőségben.

Nos, mondhatom, hogy munkánk gyümölcse szó szerint is beérett, sőt érik folyamatosan. A kertben töltött reggelek legszebb pillanata, amikor megnézhetem a veteményesben, melyik tövön mennyit fejlődtek a paradicsomjaink, és leszedhetem az érett terméseket, hogy csodás zamatukkal kísérjék a reggelinket.

Sok termésünk lesz, annyira, hogy be is tudok majd főzni belőle, mégpedig egy fűszeres chutney-ra gondoltam, hogy lányaim, akik külföldön élnek is élvezhessék majd ősszel a saját termesztésű paradicsomjaink mennyei ízét.