Rozmaringos pácolt kecskesajt

Apukám múlt héten hozott Erdélyből egy akkora kecskesajtot, mint egy görögdinnye, el is osztottuk egymás között családiasan, mindenkinek jutott bőven. Ma egy részéből hát, hogy emeljem az élvezeti értékét, lilahagymás, rozmaringos, rózsaborsos pácolt kecskesajtot készítettem, ami minél tovább pácolódik a különféle ízesítőivel, annál fantasztikusabb lesz.

Hozzávalók

fél kiló natúr, félkemény kecskesajt

1 fej fokhagyma

2 lilahagyma

friss rozmaring

egész rózsabors

tengeri só

extra szűz olivaolaj

Elkészítés

Vegyünk egy jól záródó, formás befőttesüveget. A kecskesajtot kockázzuk fel, hanem elég sós, sózzuk meg, a fokhagymagerezdeket tisztítsuk meg, a lilhagymát karikázzuk fel, a rozmaringágakról húzzuk le a levélkéket. Ezután kezdjük rétegesen megtölteni a befőttesüveget. Legalulra egy réteg lilahagymakarika kerüljön, aztán egy réteg kecskesajt jön, amit megszórunk rozmaringlevelekkel és a rózsaszín borssal, közé pedig fokhagymagerezdeket teszünk. Addig folytatjuk a rétegezést, amíg megtelik az üveg. Végül az egészet felöntjük a zöldarany olivaolajjal, amíg teljesen ellepi a fúszeres sajtkockákat. Légmentesen lezárva a hűtőbe tesszük pácolódni, és bár rettentően csábító látvány a lilahagymás, rózsabors-gyöngyös, rozmaringos sajt, pár napig fogjuk vissza magunkat, mert annál finomabb lesz, amikor pirítóskenyérrel megkóstoljuk.

Rozmaring

A rozmaring a zöldfűszerek között a második számú kedvencem. Elbódít csodálatos aromájával, amikor végigsimítom a leveleit. Dalmáciában a teraszunkon a kőkaspóban nőtt egy csodás rozmaringbokor, így amikor bárányt sütöttünk csak le kellett belőle vágni egy ágat, és a mélyzöld levélkékkel már fűszerezhettük is az ételt. A mi rozmaring tövünket tavaly óta nevelem féltő gonddal, áttelelt, majd újra kihajtott és immár fás szárúan növekszik a teraszunkon. Tapasztalatom szerint, bár származása szerimt melegigényes, nagyon szereti az esőt is. Az idei rendkívül esős májusban a rozmaringom virult igazán.

A fűszernövények nagy részéhez hasonlóan, a rozmaring is a Földközi-tenger körüli európai és afrikai országokból származik. Dél-Európában és Nyugat-Ázsiában, valamint Észak-Afrikában őshonos, ahol még most is vadon él.

Ősidők óta ismert fűszer- és gyógynövény, az ókori görögök szerint serkenti az agyműködést, ezért a diákoknál mindig volt egy-egy rozmaringágacska. Később a szerelmesek hűségének a jelképe lett, s mint a hűség és a tisztaság jelképe, a mai napig az esküvői asztalok gyakori dísze.

Rendkívül jól illik a sült húsokhoz, főleg a báránysülthöz, de a tepsis burgonya és a sajtételek méltó kísérője is.