A biokert

A biokert - ami manapság csak alternatívaként van jelen a zöldség és gyümölcs-termesztésben még 40-50 évvel ezelőtt is azonos volt a parasztkerttel, a háztájival, melynek az volt a szerepe, hogy ellássa a család egész évi szükségletét. A bio, az organikus és a környezetbarát kifejezések ismeretlenek voltak abban az időben, megfelelőjük a természetes volt, az a természetesség, ahogy a termelés során a kertben alkalmazták a növények megfigyeléséből adódó tapasztalataikat. Vegyeskultúra, vetésforgó, párosítás, komposztálás, vagyis a mai biokertészet alapvető fogalmai mind-mind a parasztkertek mintájából erednek, és a mai ön- és környezettudatos kertésznek átvitt értelemben csak ki kell nyújtania a kezét értük, és elő kell vennie a több évszázados tudást.

Gyerekkorom emléke elevenedik meg bennem, nagyszüleim példáját követem, amikor én is a biokertészkedést választom. A mi biokertünk igencsak kicsi, de a kerti év során sok fajta és hónapról hónapra mindig más zamatos zöldséggel lát el bennünket. Alig tudok jobbat és finomabbat elképzelni, mint ha a saját termésünk kerül az asztalunkra. Ropogósan, frissen, utánozhatatlan aromával.
Lássuk hát, milyen tudást örököltünk nagyszüleinktől, hogy lehet nekünk is biokertünk?

Vegyeskultúra

A jól bevált, hagyományos paraszkertekből kifejlődött biokert képét a növények sokfélesége jellemzi - írja Marie-Luise Kreuter.

Mivel a parasztkerteknek az egész családot kellett ellátniuk, elődeink a veteményes minél nagyobb részét, és minél hosszabb ideig hasznosították. Korai zöldségfélékkel vetették be, ahogy felmelegedett a föld tél után, és ahogy beérett egy fajta, azonnal bevetették egy hasonló tápanyagigényűvel, hogy ne legyen parlagon egy sor sem. Így tudtak változatosan termelni egészen késő őszig.

A vegyeskultúrát azonban nemcsak a minél többféle termés előnye miatt alkalmazták, hanem az évszázadok óta továbbadott megfigyelés miatt is, vagyis hogy egyes kultúrnövények kifejezetten jó hatással vannak egymásra, és jobban fejlődnek, sőt megvédik egymást, ha szomszédként, egyszerre növekednek. Ezért aztán a mintaként szolgáló parasztkertekben ezeket a jó szomszédságokat mindig is segítőként alkalmazták, ahol együtt nőtt zöldfűszer és virág a zöldségekkel, egymást erősítve.

Ha van veteményesünk, főleg, ha kisebb területű, és mi is minél több féle termést szeretnénk szüretelni, a vegyeskultúra a legjobb eredményt kínálja. Sok kertészeti oldal foglalkozik a részletes bemutatásával, ahol részletesen ismertetik a lényegét. Olvass tovább...

Jó szomszédság a biokertben

Amikor elkezdtem a biokertészettel - azon belül is a kedvező párosításokkal -foglalkozni, és bújtam a könyveket, hogy minél többet tudjak meg a jó szomszédságban fejlődő kultúrákról, gyermeki örömmel fedeztem fel - na igen, újszülöttnek minden vicc új -, hogy az egymást segítő és védő növénypárosítások ételeinkben is sikeres párt alkotnak. Kertészkedő elődeink tehát úgy gondolták, ha a kertben egymásra talál két fajta, kipróbálják a konyhában is.

Nézzünk hát a teljesség igénye nélkül párat.

• 
  
  a burgonya és a káposzta jobb ízű lesz, ha köményt nevelünk mellette
  és milyen finom is a tepsiben sült krumpli köménymaggal megszórva,
  a káposztás ételek pedig könnyebben emészthetőek, ha köménnyel fűszerezzük
• 
  
  az uborka és a tök kártevőit elriasztja a mellé vetett kapor
  a kovászos és a csemegeuborka elképzelhetetlen kapor nélkül
  a tökfőzelék a friss kaportól lesz igazi tavaszi fogás
• 
  
  a paradicsom szebben fejlődik, ha bazsalikomot ültetünk mellé
  és valóban, minden paradicsomos étel ízét kiemeli a friss bazsalikom,
  a mozzarella capresében pedig önálló étellé lépnek elő

Kisérletezzünk hát bátran kertben és konyhában, hiszen a főzés is alapvetően improvizációs műfaj.

Kertünk

A kertünk a Balaton déli partján fekszik, a családi nyaralót öleli körül, és valami kedves kuszaság és bujaság jellemzi, sokkal inkább angolkert jellegű, mint francia. A mértani szabályozottság távol áll tőle, mert ritkán avatkozunk bele a növények növekedésébe.

A kaputól a kerti út L alakban visz a házhoz, balra van a füves rész fagyallal körbevéve, nagyra nőtt ligetes nyírfáival, fűzfával, bokor- és futórózsával,  jobbra pedig - egymástól egy virágágyással elválasztva  - zöldelll a szőlőlugas és a biokert.  

A veteményesben nem használunk semmilyen vegyszert, szeretnénk megvalósítani az organikus termelést, mintát véve az egykori parasztkertekről, ahol a vegyeskultúra és a vetésforgó alkalmazásával segítették a növények fejlődését és a kártevők elriasztását. A későbbiekben sok szó lesz még mindkettőről, mert a biokertben igazi ászként működnek, alkalmazásuk szinte garantálja az öngyógyító veteményeskertet.

Ebben az évben későn indult a veteményesünk élete a késői tavasz miatt. Egy nyaralóban, ahol csak hétvégén tartózkodunk amúgy is nehézkesebb a vetés és az ültetés időzítése, hiszen kora tavasszal nem vagyunk ott mindig, hogy nedvesen tartsuk a kelésig a magok földjét. Mégis az eperágyás már szépen virágzik, a haszonkertben növekednek a paradicsompalánták, és a sok eső hatására kibújt a földből az elvetett zöldborsó, a hónaposretek, a spenót, a saláta és a sokféle zöldfűszer is. Ha a májusi eső tényleg aranyat ér, akkor bizony sok aranyunk lesz idén!