A biokert

A biokert - ami manapság csak alternatívaként van jelen a zöldség és gyümölcs-termesztésben még 40-50 évvel ezelőtt is azonos volt a parasztkerttel, a háztájival, melynek az volt a szerepe, hogy ellássa a család egész évi szükségletét. A bio, az organikus és a környezetbarát kifejezések ismeretlenek voltak abban az időben, megfelelőjük a természetes volt, az a természetesség, ahogy a termelés során a kertben alkalmazták a növények megfigyeléséből adódó tapasztalataikat. Vegyeskultúra, vetésforgó, párosítás, komposztálás, vagyis a mai biokertészet alapvető fogalmai mind-mind a parasztkertek mintájából erednek, és a mai ön- és környezettudatos kertésznek átvitt értelemben csak ki kell nyújtania a kezét értük, és elő kell vennie a több évszázados tudást.

Gyerekkorom emléke elevenedik meg bennem, nagyszüleim példáját követem, amikor én is a biokertészkedést választom. A mi biokertünk igencsak kicsi, de a kerti év során sok fajta és hónapról hónapra mindig más zamatos zöldséggel lát el bennünket. Alig tudok jobbat és finomabbat elképzelni, mint ha a saját termésünk kerül az asztalunkra. Ropogósan, frissen, utánozhatatlan aromával.
Lássuk hát, milyen tudást örököltünk nagyszüleinktől, hogy lehet nekünk is biokertünk?

Vegyeskultúra

A jól bevált, hagyományos paraszkertekből kifejlődött biokert képét a növények sokfélesége jellemzi - írja Marie-Luise Kreuter.

Mivel a parasztkerteknek az egész családot kellett ellátniuk, elődeink a veteményes minél nagyobb részét, és minél hosszabb ideig hasznosították. Korai zöldségfélékkel vetették be, ahogy felmelegedett a föld tél után, és ahogy beérett egy fajta, azonnal bevetették egy hasonló tápanyagigényűvel, hogy ne legyen parlagon egy sor sem. Így tudtak változatosan termelni egészen késő őszig.

A vegyeskultúrát azonban nemcsak a minél többféle termés előnye miatt alkalmazták, hanem az évszázadok óta továbbadott megfigyelés miatt is, vagyis hogy egyes kultúrnövények kifejezetten jó hatással vannak egymásra, és jobban fejlődnek, sőt megvédik egymást, ha szomszédként, egyszerre növekednek. Ezért aztán a mintaként szolgáló parasztkertekben ezeket a jó szomszédságokat mindig is segítőként alkalmazták, ahol együtt nőtt zöldfűszer és virág a zöldségekkel, egymást erősítve.

Ha van veteményesünk, főleg, ha kisebb területű, és mi is minél több féle termést szeretnénk szüretelni, a vegyeskultúra a legjobb eredményt kínálja. Sok kertészeti oldal foglalkozik a részletes bemutatásával, ahol részletesen ismertetik a lényegét. Olvass tovább...

Jó szomszédság a biokertben

Amikor elkezdtem a biokertészettel - azon belül is a kedvező párosításokkal -foglalkozni, és bújtam a könyveket, hogy minél többet tudjak meg a jó szomszédságban fejlődő kultúrákról, gyermeki örömmel fedeztem fel - na igen, újszülöttnek minden vicc új -, hogy az egymást segítő és védő növénypárosítások ételeinkben is sikeres párt alkotnak. Kertészkedő elődeink tehát úgy gondolták, ha a kertben egymásra talál két fajta, kipróbálják a konyhában is.

Nézzünk hát a teljesség igénye nélkül párat.

• 
  
  a burgonya és a káposzta jobb ízű lesz, ha köményt nevelünk mellette
  és milyen finom is a tepsiben sült krumpli köménymaggal megszórva,
  a káposztás ételek pedig könnyebben emészthetőek, ha köménnyel fűszerezzük
• 
  
  az uborka és a tök kártevőit elriasztja a mellé vetett kapor
  a kovászos és a csemegeuborka elképzelhetetlen kapor nélkül
  a tökfőzelék a friss kaportól lesz igazi tavaszi fogás
• 
  
  a paradicsom szebben fejlődik, ha bazsalikomot ültetünk mellé
  és valóban, minden paradicsomos étel ízét kiemeli a friss bazsalikom,
  a mozzarella capresében pedig önálló étellé lépnek elő

Kisérletezzünk hát bátran kertben és konyhában, hiszen a főzés is alapvetően improvizációs műfaj.

Eper a május királynője

Csodálatos gyümölcs az eper, színével és aromájával különleges helyet foglal el a gasztronómiában, azáltal, hogy minden menüsort egyedivé, elegánssá tesz. Egy pohár jéghideg száraz pezsgőbe merítve kiteljesedik a zamata, nagyon finom aperitifnek is. A kertből frissen szedett eper ízét úgy élvezhetjük a leginkább, ha megszórjuk egy kis porcukorral, és néhány mentalevéllel behűtve tálaljuk, de számtalan mennyei desszertet is készíthetünk belőle.  Az eper értékét csodás színe, rendkívül aromás, lédús íze, fenséges illata mellett gazdag vitamin- és ásvnyianyag-tartalma adja. Ez nagyon fontos tavasszal, amikor vitamin-háztartásunk kiürült. Már napi 15 dkg eper elfogyasztása fedezi egy felnőtt napi C-vitamin-szükségletét.

Eperhab kehelyben

Hozzávalók
fél kg friss eper
20 dkg porcukor
2 teáskanál házi vaníláscukor
5 tojás fehérje
díszítésnek pár egész eperszem
és néhány friss citromfű levél
Elkészítés

Az epret jól megmossuk, és feldaraboljuk. A tojásfehérjékkel és a cukorral együtt turmix vagy robotgépbe tesszük. Rászórjuk a házi vaníliáscukrot is, aminek készítése nagyon egyszerű és mindenkinek ajánlom. Ehhez egy zárható üvegbe cukrot öntünk és beleszúrunk egy hosszában bevágott bourbon vaníliarudat.  Pár nap alatt átveszi a cukor a vanília fenséges aromáját, és sokkal intenzívebb lesz, mint a zacskós vaníliáscukor.  A hozzávalókat kemény habbá dolgozzuk és üvegkehelybe adagolva jégbehűtjük. A tetejét eperdarabkákkal és citromfű levélkékkel díszítjük.

Eperdzsem

Néhány évtized alatt teljesen elszoktunk attól, hogy befőzzünk, pedig ez a legjobb módja ha tartósítószermentesen szeretnénk élvezni a kert ajándékait hosszabb időn keresztül. Édesanyám minden évben tett el eperdzsemet, és ez teljesen természetes volt, pedig városban laktunk és dolgozó nő volt. Ha nincs sok helyünk az üvegek tárolására, kisebb mennyiséget dolgozzunk fel, kevesebb munkával is jár, és egy finom vajas kaláccsal isteni lesz reggelire.

Hozzávalók

3 kg aprószemű érett eper

2 kg kristálycukor

1 teáskanál citromsav

Elkészítés

Az eperszemeket lecsumázzuk, kiválogatjuk, csak egészséges gyümölcsöt főzzünk be. Langyos vízben jól megmossuk, szűrőkanálon lecsepegtetjük, de nem daraboljuk fel, mert nagyon finom, amikor a dzsemben egész eperdarabok is vannak. Nagyméretű lábosban soronként megszórjuk kristálycukorral és lefedjük. Egy óra múlva levet ereszt. Rászórjuk a citromsavat és erős tűzön kevergetve addig főzzük, amíg be nem sűrűsödik, ez kb. 40-50 percig tart. Amikor mézszerűen folyik le a kanálról, üvegekbe töltjük, még forrón lekötjük és száraz gőzben hagyjuk 24 órán keresztül. Ha felbontottunk egy üveget, tároljuk hűtőben, így biztosan eláll, úgyis meglepően hamar elfogy majd.

Május

A május talán a legszebb tavaszi hónap sok színű virágpompájával.  Általában lágyabb, mint a szeszélyes április, és ez jó, mert sok tenni-valónk van a kertben.

Már örülhetünk az áprilisi vetés eredményének, szépen sorban fejlődnek a növények, és a fagyosszentek után már kiültethetjük az eddig féltett, hidegérzékeny palántákat is.

Én is folytatom az ültetést. Pár paradicsom palántát már áprilisban kiültettem, reménykedve abban, hogy nem lesz már fagy, hogy minél hamarabb szüretelhessünk. A többi palánta, melyek között van fürtös és sárga színű is azonban most kerül ki a végleges helyére. Ültetünk még padlizsánt és bazsalikomot is, amik itthon a balkonon várnak még a sorukra. 

Spenót, a zöldbomba

A spenót gyerekkorom kedvenc főzeléke volt. Talán meglepő a megállapítás, mert nem sok gyerek szereti, de nagymamám egy ügyes trükkel ezt is elérte. Mindig sütött hozzá ugyanis egyfajta krumplilángost, amit pofézninak hívtunk, és miközben az ízletes tallérokat a krémes spenótba mártogattam, egykettőre elfogyott a főzelék is. Mindenkinek ajánlom, mert a gyerekeimnél is bevált, mai napig, immár felnőttként is nagyon szeretik.

Idén sok spenótot vetettem, mert a vegyeskultúrában nagyon jó hatással van a szomszédjaira, minden kultúrnövény szereti. Magas a vas, a kálium és a C vitamin tartalma, és ha sokat eszünk belőle, erősek leszünk, mint Popeye!

Spenótos quiche

A quiche a franciák egyik szenzációs találmánya! Világhírű a quiche lorrainne lett, de tényleg csak a fantáziánk szab határt a lehetséges variációknak.
Ha az alaptésztából dupla mennyiséget készítünk, egy adagot nyugodtan lefagyaszthatunk belőle, és amikor kedvünk támad mondjuk egy spenótos quiche-re, akár egy fél óra alatt kész is lehet.

Quiche tészta

20 dkg liszt

10 dkg hideg vaj

1 egész tojás

4-5 evőkanál jéghideg víz

só és bors

A lisztet egy edénybe tesszük, és nagylyukú reszelőn ráreszeljük a hideg vajat, majd gyorsan a tenyerünk között összemorzsoljuk. Az egész tojást összekeverjük a vízzel, sózzuk, borsozzuk, és a morzsás vajas liszthez öntjük. Összegyúrjuk, és egy folpackba tekerve legalább egy fél órát a hűtőben pihentetjük. Ezután a tésztát fél centisre nyújtjuk, és kibélelünk vele egy hullámos szélű kerek, kivajazott tortaformát. A formát a tésztával a mélyhűtőbe tesszük, amíg elkészítjük a tölteléket. A tészta ugyanis akkor lesz omlós, ha hideg marad az előkészítés során. A fagyasztóból egyenesen az előmelegített sütőbe tesszük, és vakra sütjük, ami azt jelenti, hogy kb. 10 perc alatt elősütjük, hogy a töltelék ne áztassa el. A quiche receptek általában babot vagy rizst ajánlanak nehezékként az elősütéshez. Én nem bonyolítom ezzel az életemet, csak megszúrkálom villával a tésztát sütés előtt, és ahol mégis felpúposodik, ott egyszerűen lenyomkodom a kezemmel.
Töltelék
3 marék friss leveles spenót
egy gerezd fokhagyma
kevés vaj
tengeri só
frisssen őrölt feketebors
kevés liszt
1,5 dl főzőtejszín
15 dkg zamatos sajt (pl. kecske vagy gruyere)
A megmosott és lecsepegtetett spenótot - ehhez a recepthez semmiképpen ne használjunk mirelit spenótot - vajon pár perc alatt megpároljuk, közben hozzáadunk egy gerezd zúzott fokhagymát, sózzuk és borsozzuk, megszórjuk egy hintésnyi liszttel, felöntjuk a tejszínnel és besűrítjük. A tölteléket a félig sült tésztára öntjük, a tetejére morzsoljuk a sajtot, és aranybarnára sütjük.

Spenótos, ricottás palacsinta mascarponés öntettel

Egy kedves fórumos társamtól kaptam ezt a receptet, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók
sós palacsinta
ricotta
friss, leveles spenót
fokhagyma
tengeri só
frissen őrölt színes bors
•
egy doboz mascarpone
egy-másfél dl tejszín
kevés natúr sűrített paradicsom
dióbél
Elkészítés

A töltelékhez a spenótot vajon addig dinszteljük, amíg összeesik, közben zúzott fokhagymával, őrölt színes borssal és sóval ízesítjük, és elkeverjük a ricottával. Ha kell, kevés mascarponéval krémesítjük.

Az öntethez a mascarponét összefőzzük a tejszínnel és leheletnyi sűrített paradicsommal, épp csak annyival, hogy gusztusos, rózsaszínes színt kapjon.

A sós palacsintákat megtöltjük a töltelékkel, háromszögletűre hajtjuk, és leöntjük a mascarponés öntettel. A tetejét vágott-pirított dióval díszítjük.