Nagy kedvencem a padlizsán, színe, formája, íze egzotikus és csábító.
Idén tavasszal aztán elhatároztam, hogy megpróbálkozom a magról nevelésével. Teljes sikerrel jártam! Gyönyörű, üdezöld palánták lettek az elvetett magokból, amiket aztán sokáig nem mertem kiültetni. A padlizsán ugyanis nagyon melegigényes növény, sokkal inkább, mint a paradicsom, vagy a paprika. Az idei tavaszunk, pedig - mindannyian éreztük ezt - hűvös és esős volt. Ezért csak június elején kerültek ki a növények a földbe, egy hetes kültéri edzés után. Nagy volt az örömöm, amikor mindegyik megmaradt, és növekedésnek indult, hát még amikor virágozni is kezdtek! Bevallom, nem láttam még a padlizsán virágját, hiszen most először termesztettem saját magam. Boldogan nézegettem a kedves lila, sárga közepű virágocskákat, gyönyörűek voltak. Aztán a virágzás után hamarosan mini padlizsánok, pici, sötétlila tojások lettek belőlük, híven az angolszász eredetű tojásgyümölcs névhez.
A padlizsán rendkívül értékes vitaminokat és ásványi anyagokat tartalmaz, miközben energiaértéke kicsi. Száz grammjában csupán 27 kalória (113 kJ) van. C-vitaminban, folsavban, niacinban, patoténsavban gazdag. Jelentős kálium-, foszfor-, magnézium- és kalciumforrás. Fogyaszthatjuk sütve, rántva, töltve és krémnek, hidegen és melegen, kiemelkedően változatos zöldsége a gasztrokertnek!
0 komment:
Megjegyzés küldése